Ismertebb nevén: a szendvics.
Ott tartunk, hogy egy Michelin-csillagos étterem séfje, illetve neves gasztroblogger tervez (!), mondhatni álmod meg, sőt, redefiniál szendvicseket benzinkút-hálózatoknak. Az a módi, hogy főzős műsorokban szendvicskészítési tippeket, trükköket osztanak meg a nézővel. Manapság az a trendi, hogy szendvicsező streetfood bárok nyílnak egymás seggében és szájában.
Pedig ugye mi a szendvics? Két szelet kenyér közé rakott hús, sajt és zöldség. Esetleg némi szósz is. Ezt aztán persze lehet a végtelenségig fokozni, hisz parízer helyett lehet szuvidolt rákpempőt is használni, aztán tv paprika helyett mélytengeri alga ropogóssal durrantani feltét gyanánt, az akciós trapista helyett pedig mehet valami jó büdös francia sajt. A sima kenyér, zsömle amúgy is nettó gluténbűnözés, szóval, ha már így, akkor legyen szendvics alapja valami szarvasgombás bagel. Aztán az elkészítést lehet úgy cifrázni, hogy mondjuk megpirítjuk a pékárut, esetleg lamantin tojásba mártva kevés kecske vajon kirántjuk. Aztán lehet olyat, hogy a húsós lébe megmártjuk az egészet. Házi besamellel is meg lehet bolondítani, de ha még buggyantott tojást is rakunk a szenyába, akkor számítsunk rá, hogy az lesz a szendó elfogyasztása utáni következő napirendi pontunk, hogy lesikáljuk a falról az agymaradványainkat, hisz garantáltan tuti fix, hogy a gasztrogyönyörtől mentálisan eldurranunk.
Mitől olyan nagy szó egy rohadt szendvics? Miért kell gasztroszakembereknek ezzel foglalkozniuk, hogy hétköznapi embereknek átadják az ősi szendvicskészítő tudás minden csínját és/vagy bínját? Gondoljunk bele, ha otthon szendvicset készítünk, akkor kinyitjuk a hűtőt és megnézzük, hogy mit tudunk két nyamvadt kenyérszelet közé beszuszakolni. Szóval teljesen mindegy, hogy a tévében épp a szépen megdizájnolt és hipp-hopp 37 perc alatt lazán összedobható hagymalekváros szendót mennyire megkívántuk, ha a fridzsiderben nincs semmi, csak egy tubus krémsajt.
Ha elmegyünk egy helyre, akkor meg leginkább a pénztárcánk a döntő bíró szendvics ügyileg. Ennyit egy szendvicsért? Inkább kérek egy alapot, aztán majd éhes maradok. És valahol itt van a szendvics lényege elásva. Fogunk két szelet kenyeret, aztán elkezdünk belepakolni mindent, amit az időnk, energiánk és pénztárcánk enged. A szendvics célja, hogy valami egyszerű, de laktató dolog legyen. Ezt viszik a gyerekek a kirándulásra, tízórainak, de felnőttként is ilyenekkel stócoljuk fel a hűtőládát, ha lemegyünk a beachre, ugye. Alapjában véve az a jó szendvics, amivel nem kell sokat szórakozni, kivétel, amikor egy jó ráérős reggelit dobunk össze és van idő bíbelődni, lehet tépelődni azon, hogy a rántottás mozzarellás szendvicsre most akkor kerüljön-e egy kis erdei gyümölcsös lekvár is vagy csak a hagymás majonéz.
