Ismertebb nevén: a szendvics.
Ott tartunk, hogy egy Michelin-csillagos étterem séfje, illetve neves gasztroblogger tervez (!), mondhatni álmod meg, sőt, redefiniál szendvicseket benzinkút-hálózatoknak. Az a módi, hogy főzős műsorokban szendvicskészítési tippeket, trükköket osztanak meg a nézővel. Manapság az a trendi, hogy szendvicsező streetfood bárok nyílnak egymás seggében és szájában.
Pedig ugye mi a szendvics? Két szelet kenyér közé rakott hús, sajt és zöldség. Esetleg némi szósz is. Ezt aztán persze lehet a végtelenségig fokozni, hisz parízer helyett lehet szuvidolt rákpempőt is használni, aztán tv paprika helyett mélytengeri alga ropogóssal durrantani feltét gyanánt, az akciós trapista helyett pedig mehet valami jó büdös francia sajt. A sima kenyér, zsömle amúgy is nettó gluténbűnözés, szóval, ha már így, akkor legyen szendvics alapja valami szarvasgombás bagel. Aztán az elkészítést lehet úgy cifrázni, hogy mondjuk megpirítjuk a pékárut, esetleg lamantin tojásba mártva kevés kecske vajon kirántjuk. Aztán lehet olyat, hogy a húsós lébe megmártjuk az egészet. Házi besamellel is meg lehet bolondítani, de ha még buggyantott tojást is rakunk a szenyába, akkor számítsunk rá, hogy az lesz a szendó elfogyasztása utáni következő napirendi pontunk, hogy lesikáljuk a falról az agymaradványainkat, hisz garantáltan tuti fix, hogy a gasztrogyönyörtől mentálisan eldurranunk.
